Novák Borbála vagyok, 1948-ban születtem a nyírségi Gégényben református szülők 4. gyermekeként. Szüleim a református hit szerint neveltek, 14 évesen konfirmáltam, bár nem sokat értettem igazán a konfirmációból, de megnyugtatott, hogy minden rendben van az életemben. 

Fiatal felnőttként sok nehézségeken mentem keresztül. Voltak keserves kaptatóim és voltak mélységek is az életemben. Bár imádkoztam segítségért, de akkor még nem volt élő hitem Jézus Krisztusban.

De Isten könyörült rajtam, amikor egy női csendesnapon az újjászületésről volt szó. Korábban ugyan mindig elhárítottam magamtól ezt mondván: meg vagyok keresztelve, konfirmáltam, járok templomba. Ez elegendő. De Isten azt mondta „több az élet”, Ő nagyobb gazdagságot akar nekem adni Jézus Krisztusban. És újjászült az Ő Lelke és Igéje által. Azóta is hálával köszönöm Neki, hogy minden nap megélhetem szeretetét és kegyelmét. Olyan boldogság ez számomra, amiről a zsoltáros ír: „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9)

2012-től presbitere, 2015-től pedig a gyülekezet főgondnoka lehetek és Istentől kapott ajándékaimmal szeretgethetem ezt az Úr által szeretetreméltónak talált közösséget. Nagyon hálás vagyok, ezért a közösségért, ahol pl. a volt hajléktalan és az akadémikus egy padban ülhet és teljes felebaráti szeretetben együtt dicsérhetik Istent. Övé legyen minden dicsőség.